Egy magyarországihoz hasonló elöregedő társadalom tagjai, hogyan gondoskodhatnak időskori önmagukról?

Egy magyarországihoz hasonló elöregedő társadalom tagjai, hogyan gondoskodhatnak időskori önmagukról?

Ma Magyarországon minden ötödik, egy évtized múlva minden negyedik, harminc év múlva már csaknem minden harmadik állampolgár 65 évesnél idősebb lesz. Hogyan bírja majd ezt a hatalmas terhelést a hazai nyugdíjrendszer?

Minden mai állami nyugdíjrendszer az egymásba fonódó generációk együttműködésétől és egymásba vetett bizalmától függ. A legegyszerűbben úgy lehetne leírni, mint egy állandó körforgás, ahol a folyamatosan megújúló generációk egymás után veszik át a stafétát a különböző életszakaszokban (gyermekek-adófizetók-nyugdíjasok). Ez egy végtelen folyamat, korlátozott lehetőségekkel. 

Hiszen gondoljunk csak bele: minél több idős lesz, annál korlátozottabb minden nyugdíjrendszer lehetősége. A tudomány által elfogadott tézis szerint egy népesség nagysága és kormegoszlása az elhalálozási és termékenységi arány, valamint a népességvándorlás (migráció) alakulásának függvénye. 

Az elhalálozás arány történelmi távlatban nézve is bámulatosan alakul. Ezer éve egy újszülőtt csak 25 életévre számíthatott, egy évszázaddal ezelőtt már 46 évre, ma pedig Magyarországon is egy kisfiú 72, egy kislány 79 évvel tervezhet és az előrejelzések szerint a későbbi generációk akár a 100 éves átlagos várható élettartamot is elérhetik.

Ám a kimagasló várható élettartam mellett a termékenységi arány már nem ilyen bíztató. Míg ük- és dédszüleink idején gyakran családonként a 10-12 gyermek sem volt ritkaság, addig nagyszüleinknél ez a szám már 4-5 gyermekre redukálódott, és jelenleg a 2 gyermek sem általános ma Magyarországon. Amíg az 1900-as években 100 termékeny korú hölgy, több mint 530 gyermeket hozott világra (a termékenységi arány 5,3), addig ma ez a szám 155 gyermek, azaz ma már a 2 gyermek sem általános, a kormányzati ösztönzők ellenére sem.

Ezt a két tényezőt (elhalálozási és termékenységi arány) összevetve egyértelműen kirajzolódik a társadalom állandó és rohamos előregedése, amit a népességvándorlás (sokkal több kivándorló és tartósan munkavállalás miatt külföldön letelepedő, valamint a csekély számú hazatelepülő és bevándorlók számbeli különbsége) csak tovább tetéz ezen a negatív arányon.

Ha a 65 évesnél idősebb magyarországi lakosság arányát vizsgáljuk a KSH jelentései és előrejelzései alapján, egyértelműen kimutatható a társadalom demográfiai elöregedése:

– 2021-ben minden ötödik magyar 65 évesnél idősebb (a lakosság 20%-a),

– 2030-ban már minden negyedik magyar lesz 65 évesnél idősebb (a lakosság 24%-a),

– 2040-ben a lakosság 28%-a, majd 2050-ben a lakosság több, mint 33%-a, azaz minden 3. ember 65 évnél idősebb lesz.

Vajon kíbírja ezt a nyugdíjrendszer? Vagy bármilyen más, akár egészségügyi vagy szociális ellátórendszer? Úgy hiszem a választ mindannyian sejtjük. Pedig eddig nem is számoltunk a koronavírus okozta gazdasági és ellátórendszeri nehézségekkel.

A fent említett problémákat a magyar kormányzat is észrevette és nem véletlenül fordít nagyobb figyelmet a pénzügi tudatosság és az öngondoskodás népszerűsítésére, hiszen az állam nem fogja tudni fenntartani ugyanezt a nyugdíjrendszert. Pontosan tudja, hogy csakis öngondoskodás által enyhíthető az ellátórendszerre nehezedő nyomás.

A megfelelő nyugdíjas éveket garantáló legfontosabb, sikeresen alkalmazható pénzügyi megtakarítások közé tartoznak a különböző nyugdíjmegtakarítások, melyekre az állam az éves megtakarítás 20%-ával megegyező összegben személyi jövedelemadó-jóváírást biztosít, akár évi 280.000 forint összegben.

Ön is tudni akarja, hogyan tud gondoskodni a gondtalan nyugdíjas éveiről?

Egy magyarországihoz hasonló elöregedő társadalom tagjai, hogyan gondoskodhatnak időskori önmagukról?

Egy magyarországihoz hasonló elöregedő társadalom tagjai, hogyan gondoskodhatnak időskori önmagukról?

Ma Magyarországon minden ötödik, egy évtized múlva minden negyedik, harminc év múlva már csaknem minden harmadik állampolgár 65 évesnél idősebb lesz. Hogyan bírja majd ezt a hatalmas terhelést a hazai nyugdíjrendszer?

Minden mai állami nyugdíjrendszer az egymásba fonódó generációk együttműködésétől és egymásba vetett bizalmától függ. A legegyszerűbben úgy lehetne leírni, mint egy állandó körforgás, ahol a folyamatosan megújúló generációk egymás után veszik át a stafétát a különböző életszakaszokban (gyermekek-adófizetók-nyugdíjasok). Ez egy végtelen folyamat, korlátozott lehetőségekkel. 

Hiszen gondoljunk csak bele: minél több idős lesz, annál korlátozottabb minden nyugdíjrendszer lehetősége. A tudomány által elfogadott tézis szerint egy népesség nagysága és kormegoszlása az elhalálozási és termékenységi arány, valamint a népességvándorlás (migráció) alakulásának függvénye. 

Az elhalálozás arány történelmi távlatban nézve is bámulatosan alakul. Ezer éve egy újszülőtt csak 25 életévre számíthatott, egy évszázaddal ezelőtt már 46 évre, ma pedig Magyarországon is egy kisfiú 72, egy kislány 79 évvel tervezhet és az előrejelzések szerint a későbbi generációk akár a 100 éves átlagos várható élettartamot is elérhetik.

Ám a kimagasló várható élettartam mellett a termékenységi arány már nem ilyen bíztató. Míg ük- és dédszüleink idején gyakran családonként a 10-12 gyermek sem volt ritkaság, addig nagyszüleinknél ez a szám már 4-5 gyermekre redukálódott, és jelenleg a 2 gyermek sem általános ma Magyarországon. Amíg az 1900-as években 100 termékeny korú hölgy, több mint 530 gyermeket hozott világra (a termékenységi arány 5,3), addig ma ez a szám 155 gyermek, azaz ma már a 2 gyermek sem általános, a kormányzati ösztönzők ellenére sem.

Ezt a két tényezőt (elhalálozási és termékenységi arány) összevetve egyértelműen kirajzolódik a társadalom állandó és rohamos előregedése, amit a népességvándorlás (sokkal több kivándorló és tartósan munkavállalás miatt külföldön letelepedő, valamint a csekély számú hazatelepülő és bevándorlók számbeli különbsége) csak tovább tetéz ezen a negatív arányon.

Ha a 65 évesnél idősebb magyarországi lakosság arányát vizsgáljuk a KSH jelentései és előrejelzései alapján, egyértelműen kimutatható a társadalom demográfiai elöregedése:

– 2021-ben minden ötödik magyar 65 évesnél idősebb (a lakosság 20%-a),

– 2030-ban már minden negyedik magyar lesz 65 évesnél idősebb (a lakosság 24%-a),

– 2040-ben a lakosság 28%-a, majd 2050-ben a lakosság több, mint 33%-a, azaz minden 3. ember 65 évnél idősebb lesz.

Vajon kíbírja ezt a nyugdíjrendszer? Vagy bármilyen más, akár egészségügyi vagy szociális ellátórendszer? Úgy hiszem a választ mindannyian sejtjük. Pedig eddig nem is számoltunk a koronavírus okozta gazdasági és ellátórendszeri nehézségekkel.

A fent említett problémákat a magyar kormányzat is észrevette és nem véletlenül fordít nagyobb figyelmet a pénzügi tudatosság és az öngondoskodás népszerűsítésére, hiszen az állam nem fogja tudni fenntartani ugyanezt a nyugdíjrendszert. Pontosan tudja, hogy csakis öngondoskodás által enyhíthető az ellátórendszerre nehezedő nyomás.

A megfelelő nyugdíjas éveket garantáló legfontosabb, sikeresen alkalmazható pénzügyi megtakarítások közé tartoznak a különböző nyugdíjmegtakarítások, melyekre az állam az éves megtakarítás 20%-ával megegyező összegben személyi jövedelemadó-jóváírást biztosít, akár évi 280.000 forint összegben.

 

AMENNYIBEN SZERETNÉ TUDNI ÉS INFORMÁLÓDNI, HOGY MILYEN ÖNGONDOSKODÁSI LEHETŐSÉGEI VANNAK ÉS SZERETNE GONDOSKODNI AZ ÖNT MEGILLETŐ ÁLOMNYIGDÍJÁRÓL, KÉRJEN VISSZAHÍVÁST SZAKÉRTŐNKTŐL! 

Szóljon hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük