Felnevelt gyermekektől függő nyugdíjjáradék és nyugdíjkorhatár?! Az új javaslat több kérdést is felvet, íme a 3 legfontosabb!

Felnevelt gyermekektől függő nyugdíjjáradék és nyugdíjkorhatár?! Az új javaslat több kérdést is felvet, íme a 3 legfontosabb!

Etikus-e? Megoldást jelent-e a problémára? Mit tehetek gyermektelenül, egy gyermekkel, vagy több gyermekkel a magasabb nyugdíj érdekében?

Először is le kell szögezni, hogy a felnevelt gyermekek számától függő nyugdíjjáradék mértéke és magasabb nyugdíjkorhatár egyelőre csak elméleti síkon létezik, viszont nagyon jól rávilágít arra az égetően fontos témára, hogy a magyar nyugdíjrendszer jelenlegi formája hamarosan fenntarthatatlanná válik és új alapokra kell építeni azt. A jelenlegi nyugdíjrendszer alapköveit még az 1970-es években helyezték el a magyar ellátórendszerben. Az akkori korhoz remekül igazodott a rendszer, viszont az elmúlt fél évszázad során hatalmas fejlődésen ment át a világmegszületett az internet, okostelefont használunk– és nem cipeljük magunkkala számológépet, fényképezőt, videókamerát, telefont, térképet, noteszt és napestig sorolhatnám a különböző applikációkat  -, milliók repülnek naponta, elektromos autókat vezetünk, digitális pénzt bányászunk (bitcoin, ethereum, stb…) és elkezdtünk űrutazásokat is szervezni, persze ez még gyerekcipőben jár, de határ a csillagos űr

Mindezen fejlődés hatására javult az átlagos életminőség, így könnyebben elérhetők a 30 évvel ezelőtt elérhetetlennek tűnő lehetőségek, könnyebb részt venni a felsőoktatásban is. Ám ez a fejlődés azt eredményezte, hogy a legtöbb fiatal 25 – 30 éves koráig az egyetem padjait koptatja, nem ritkán tovább is, ezután 5-10 éven keresztül egzisztenciát épít és egy szempillantás alatt 35-40 éves korba lép egy generáció. Ebben a korban elérkezetté válik a gyereknevelés (50 évvel ezelőtt ilyen korban már vénlányoknak/vénlegényeknek számítottak). Persze ezt az életkort és az anyagi körülményeket figyelembe véve a lakosság nagy részénél a racionális döntés 1 vagy 2 gyermek felnevelése, hiszen lassan 45-50 évesek lesznek a szülők és ebben a korban már sajnos sokkal veszélyesebb egy gyermek világra jövetele.Ennek a viszonylag késői gyermekvállalásnak és a népesség növekedéséhez szükséges alacsony gyermekszámnak hatására a társadalom folyamatosan öregszik és egyre kevessebb aktív dolgozót tud kitermelni, ráadásul, akit kitermel sokan közülük külföldön keresnek boldogulást életükhöz, melynek eredmémye, hogy lassú ütemben ugyan, de egyre csak csökken a nyugdíjrendszer fenntartásához szükséges utánpótlást jelentő új adófizető. Ahhoz hasonlítható a jelenség, mint mikor a gyertyalángja a leégése előtt szép lassan elhalványul, majd elmúlik.

És el is érkeztünk az első fontos kérdéshez. Etikus-e egy ilyen társadalomban a nyugdíjjárandóságot aszerint pontozni az adóalanyok között, hogy hány gyermeket nevelnek fel?

Azt teljes mértékben nem lehet kijelenteni, hogy nem etikus, de mindenképpen megkérdőjelezhető és diszkriminatív, ezt mindenki saját véleménye szerint döntse el. Csak gondoljunk bele abba, hogy az, aki aktív élete során jóval az átlag feletti magasabb bérért dolgozik, utána magasabb adót fizet a munkáltató és a munkavállalótól is több adó kerül levonásra, viszont mivel nincs gyermeke (mert: a karrierjére koncentrált és volt lehetősége gyermeket nevelni, vagy az, aki saját döntése során nem tervezett gyerekkel) hátrányos megkülönböztetés éri, mert valószínűleg nem egyenlő arányú nyugdíjat kapna és később is mehetne nyugdíjba a felvázolt rendszer szerint, mint az, aki 3 gyermekkel rendelkezik (jelen törvények szerint adókedvezményt is igénybe vevő, és adómentessé váló). 

A második kérdés, mi szerint ez a fajta megkülönböztetés megoldást jelentene-e a problémára?

A jelen kormányzati intézkedések hatására a szülőképes korú nők körében a szülési arány 1,42-ról 1,55-re nőtt, viszont jócskán elmarad a népesség növekedéséhez szükséges 2,1-es szinttől. Biztos számos családban felmerülne, hogy megfelelő körülmények nélkül vagy akár veszélyeztetett korban is gyermeket vállaljanak egy könnyebb nyugdíjas lét reményében, mivel azéletszínvonal emelkedésével a születéskor várható -, és az átlagos élettartam is folyamatosan növekszik. Egy átlagos nő, még a nyugdíjba vonulása után 18-20 évig kell, hogy boldoguljon az államtól kapott nyugdíjából egy olyan országban, ahol a medián* nyugdíj (127.000 Ft) alig magasabb a havi létminimum (101.400 Ft) összegétől.  A nagy kérdés, hogy a munkaerő utánpótlás nem megfelelő körülmények között, vagy a veszélyeztetett kor miatt bármilyen hiányossággal, hogyan tud helyt állni a munkaerőpiacon, hogy az idősödő társadalom számára megteremtse a nyugdíjjáradékok fedezettségét.

*   a medián nyugdíj azt jelenti, hogy a nyugdíjasok 50%-a kevesebb, a másik 50%-a pedig többet kap, mint 127.000 Ft. 2020-ban az átlagnyugdíj 147.000 Ft.

Összegezve elmondható, hogy a kormányzati intézkedések hatására sem emelkedett meg drasztikusan a szülési kedv a szülőképes korú nők körében, mely a nyugdíjreform várakozásainak is iránymutató adat lehet. Ám ettől megoldást jelenthet az állam kiadásainak csökkentésében az efféle megkülönböztetés, mivel nem eredményezne ugrásszerű változást a születésszámokban, ezáltal sok
család maradna egy gyermekes, ami további munkaéveket és adóbevételek jelentene az államnak és kevesebb, valamint későbbi járadékfizetési kötelezettséget nyújtana a kevesebb gyermekkel rendelkezők részére.

A harmadik és egyben legfontosabb kérdés, hogy „Mit tehetek gyermektelenül, egy gyermekkel, vagy több gyermekkel a magasabb nyugdíj érdekében?”

Magyarországon jelenleg 3 nyugdíjpillér létezik.
Az első és leghangsúlyosabb az előbbiekben taglalt állami nyugdíj, ami elég gyenge lábakon áll, ha a hosszútávú fenntarthatóságát nézzük. A megreformálása elengedhetetlen, de számos kérdés kering körülötte.
A második pillér a munkáltatói pillér. Ez működik, viszont a hatalmas adóterhek miatt egyre kevesebb vállalkozás hajlandó megtenni, hogy a munkavállalónak havi rendszerességgel akár kis összeget is elkülönít az önkéntesnyugdíjpénztári számlájára. (Inkább maradunk a magyar ugar valóságában és a „borítékos” módszernél, ami után nem jár a 20%-os adójóváírás)
A harmadik pillér jelenthet egyedüli megoldást bármilyen nyugdíjreformmal szembeni szigorítás ellen, ez pedig nem más, mint az öngondoskodás. Az állam is igyekszik az állampolgárait abba az irányba terelni, hogy kezdjenek el gondoskodni már most időskori önmagukról, mert bizony egyáltalán nem biztos, hogy az állam ezt a jövőben meg fogja tudni tenni (nyugdíjkorhatár emelések, nyugdíjjáradék csökkentések, újfajta pontozási rendszer). Éppen ezért, minden nyugdíjcélú megtakarításra 20% adójóváírást garantál a befizetett SZJA-ból visszaigényelve (személyi jövedelemadó), maximum 280.000 forintig. Ide tartozik a NYESZ (Nyugdíj előtakarékossági számla), ÖNYP (Önkéntes nyugdíjpénztári) és a Nyugdíjbiztosítás. Bármely formát is választjuk 20% adójóváírásban részesülünk az éves befizetések után. Példa: Ha valaki 45 éves korában havi 40.000 Ft-ot (480.000/év) különít el nyugdíjcéljaira, úgy (96.000 Ft) csaknem 100.000 Ft adójóváírást kap, minden éven, amíg nyugdíjba nem vonul. A felsorolt nyugdíjcélú megtakarításokra más-más szabályok vonatkoznak, mindenképpen vegye igénybe szakértőnk segítségét.

Már csak néhány év van hátra nyugdíjig és Ön még nem használta ki az évi 280.000 Ft-os adójóváírást? Nem tudja miből lesz nyugdíja?
A gyerek kirepültek, önellátóak lettek és úgy érzi ideje most már a saját nyugdíjas éveiről gondoskodnia?

Mire vár?

Szóljon hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük